Egy két és fél éves veréb,
azt hinnéd, óvakodva lép,
vagy hát ha nem lép: ugrál;
nézi, hová lépsz, megvár.
Én mondom, hogy – ellenkezőleg!
Mert egy veréb se kérdi tőled,
mikor van éppen láb alatt;
rád bízza ezt: vigyázz – magad!
Ezért jól meglehettek együtt;
árnyát lesheted, ha a nap süt,
ha nem süt, még árnyát se látod,
találgathatsz, hol a barátod:
a két és fél éves veréb
(azt hinnéd, óvakodva lép?) -
mert az igazi jó barát
tőled mért féltené magát?
Ott áll, ahová épp lépni akarsz,
ez a legjobb hát: nyomban lehasalsz,
ahogy „a szobátokba” érsz,
akkor nem lehet semmi vész.
Hasalsz a szőnyegen, no látod,
megértik egymást a jóbarátok!
Hátadra szökken, fejedre lép -
te is csináld csak: a magadét...!
TANDORI DEZSŐ
forrás: Pagony.hu