Ha az év utolsó napja Már nem tehet mást – eljön, Hogy újra búcsuztassa Minden mackó a földön, Ágyról, szekrényből, polcról. Ez nagy mackó-örömünnep! Ilyenkor – este nyolckor – Nevezettek összegyűlnek. Nyolckor!… Ilyesmit én tudok; Velem állíttatnak órát. Az a lényeg ott, hogy a mutatók A Nagy Köröket ne róják. Még összetolunk két karszéket, Helyet foglalnak benne. (A hely mind elkelt! S mind bérlet…) És minden még jobb lenne, Mondják, ha mi mégsem mennénk el – (Mondjuk: Nekünk se mulatság…) S ott maradnánk a medvékkel. De ez csak udvariasság; Izgalmukat ezzel kendőzik; Mert már hogy rájuk csukjuk Az ajtót, nyomban kezdődik… …De ezt mi már sose tudjuk! /Tandori Dezső/
Sokféle kismackó van itt: Az egyikük hazája trafik, Kettőé üvegfúvóműhely, És mindé csupa nagyszerű hely! Kül- s belföld, nyomda, játékbolt… És egy sincs, aki már másé volt. Habár ezt is ki tudja? Melyik játékmedvéje Emlékezik egy fiúra, Aki annyit, annyit nézte Még akkor, a boltkirakatban – Ez kinyomozhatatlan. /Tandori Dezső/
"És azt játszottam: én vagyok Egy másik medve, a bátyám. Így teltek-múltak a napok, a hetek, És sok mindent csináltam, Mert azt hittem, megnőhetek A bátyám nyomdokában. Követtem őt mindenhova, Ott cammogott előttem. De nem nőtt meg a nyomdoka, Így aztán én se nőttem."
Panaszkodnak a mackók Panaszkodnak a mackók, Hogy továbbra is aprók. A nagyítóüvegek Alig segítenek – És nehezíti a dolgot, Hogy nagyon nehezek. „S ha felemeljük valahára, Nincs, ki beüljön alája.” Én erre csak annyit mondok: „Ha én ilyen apró volnék, Biztos, hogy mást panaszolnék. Kisebb akarnék lenni, S nem tudnék összemenni.”
Medvéink tévét néznek. Karszékből nézik karban: Hogy húzzák a zenészek A medvezenekarban; Másodhegedűkre dűlnek És másodhegedülnek. S bár ők oly csendben ülnek, S bár itt övék a főhely, Magukban többre törnek, S azt mondják: „Ennyi erővel Ott is lehetne ülni És másodhegedülni.”
Él egy bizonyos Alacsony Maci, Milyen alacsony, senki se látta. Ezért hát senki nem is hiszi, Hogy én vagyok a barátja. Holott ez így van bármikor! Ha a Vásárban járkálunk, A Kedvezményes Téli Szatyor Nem nálam van, hanem nálunk. S az ismerőseink! Vakok? Miért nem veszik észre, Hogy valakivel már vagyok? Mind örökké beszélne. Ha ezen idegeskedem, Alacsony mindig nyugtat: „Te nem szivesen jönnél velem Ahol csak rólam tudnak? De ha úgy érzed: rajzolj képet, Álljunk ott egymás mellett: Én, ahogy épp képzellek Téged, És Te, ahogy én képzellek.” Hát… ezt még csak elképzelem; De hogy ő engem hogy képzel?… Így – alacsonyan és hirtelen – Adós maradok a képpel. /forrás: itt/
Thanks for visiting the artistamuvek blog! Here you will find lots and lots of illustrations and sketches of Irisz Agócs. Please do not use the pictures of this blog without the permission of the owner. ALL RIGHTS RESERVED. More details about using my pictures at here.
Üdvözlet az artistaművek blogon! Ezen az oldalon Agócs Írisz rajzai és vázlatai bukkannak fel nagy mennyiségben. A blogon található illusztrációk előzetes egyeztetés és szerzői hozzájárulás nélkül máshol nem közölhetőek és nem felhasználhatóak! MINDEN JOG FENNTARTVA! Bővebb leírás a képek felhasználásáról: itt.